Építő Szavak – válasszuk a kommunikációt közösen egy jó ügyért

Nem is olyan rég, jól emlékszem még… 😉

Nem, nem játszottam egy gitáron, hanem találtam egy tréninget, ami felkeltette az érdeklődésemet. Átütőerő a kommunikációban. Tetszett a név, tetszettek a hírlevelek, amiket a tréner küldött, s úgy éreztem, ezt a képzést nekem találták ki.

Több, mint 10 éve vendéglátóztam már akkor – azidőtájt már hosszabb ideje éppen külföldön – tehát a mindennapi munkám szerves része volt az, hogy emberekkel beszélgessek és értékesítsek. A visszajelzések alapján többnyire elég jól is csináltam, de időről-időre feltűntek nehezebben kezelhető vendégek, akik meglehetősen próbára tették a türelmemet és szerettem volna fejlődni azon a téren, hogy a velük való kontaktus könnyedebb és gördülékenyebb legyen.

Igen ám, de az általam kiszemelt tréning 5 hétig tartott, én pedig akkoriban nagyon ritkán voltam itthon egyhuzamban ennyit Magyarországon. Végül azonban, mivel a kitartás mindig elnyeri méltó jutalmát – vagy mert a tréner nem igazán hitte el, hogy nem csak kifogásként mondom mindig, hogy nem jó az időpont 😛 – történt egyszer, hogy lehetőséget kaptam, hogy én válasszam ki a következő tréning dátumát.

Az a bő egy hónap azt adta ugyanis számomra, hogy azóta választom a kommunikációt minden helyzetben. Hol több, hol kevesebb sikerrel, de töretlenül emlékezve rá, hogy ez mindennek az alfája és omegája. És mivel ismétlés a tudás anyja, ezért azóta már több hasonló tréningen is részt vettem.

Április 6-án zárult a legutóbbi haladó verzió egy kis létszámú, de annál lelkesebb társasággal, akikkel igazi örömtanulás volt az együtt töltött hat hét. Csapatként dolgoztunk együtt minden csütörtökön és a köztes időszakban is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot napi szinten. Erre leginkább azért volt szükség, mert a másfél hónap után még bőven tart a közös munka. Trénerünk, Kreutz Zsolt (fotó jobb szélen) ugyanis első alkalommal elmesélte, hogy a heti házi feladatok gyakorlásán kívül még egy különleges küldetés is vár ránk.

Mi döntjük el közösen, mit szeretnénk megvalósítani, neki mindössze két kikötése volt:

1. Valamilyen jó ügyet szolgáljunk
2. Saját pénzt egyetlen forintot sem tehetünk bele a dologba, mindent kommunikációval kell megszereznünk. Tárgyi vagy pénzadományokat, bármi egyéb felajánlást, ami a kiválasztott számára segítség lehet.

Elkezdődött a közös ötletelés, s ahogy a való életben, itt ebben a kis zárt közegben is egymás után jöttek az újabb kihívások. Mire a tréning félidejéig jutottunk a kezdeti nyolc fős csapat majdnem a felére redukálódott. Három társunknak jöttek olyan egyéb feladatai, amik miatt abbahagyni kényszerült a képzést. De akik maradtunk elhatároztuk, hogy így is végigvisszük a feladatot. Hisz addigra már megvolt az általunk kiválasztott támogatott, a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógia Módszertani Intézmény és Általános Iskola. 

Azért őket választottuk, mert mindenképpen gyerekeket szerettünk volna valamilyen formában támogatni. Ez pedig egy olyan intézmény, ahol fokozottan igény van a segítségre. Nem csak azért, mert a legtöbb tanintézményhez hasonlóan komoly kihívásokkal szembesülnek napi szinten. Hanem azért is, mert az iskolában tanulásban akadályozott, beszédfogyatékos, valamint autizmus spektrum zavarral, vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő sajátos nevelési igényű gyermekek egyénre szabott fejlesztését, nevelését-oktatását valósítják meg. Ehhez pedig nem csak hatalmas elhivatottság és türelem szükséges, hanem folyamatosan gondoskodni kell arról, hogy ezek a csemeték a nekik megfelelő formában és körülmények között olyan élményeket kaphassanak, ami maradandó pozitív nyomot hagy bennük.

Az Ő számukra szervezünk most programokat, melyek jelentős része valószínűleg már ősszel fog csak megvalósulni. De mivel ahogy írtam a megcsappant Csapat lelkesedése lankadatlan, folyamatosan jönnek az új ötletek, mivel lephetjük meg az intézmény dolgozóit és tanulóit. A Csak Pozitívan Magazinban márciusban indult cikksorozatomban folyamatosan beszámolok a feladat haladásáról és olykor kulisszatitkairól is, amit egyébként az Építő Szavak nevű facebook csoportunkban (https://www.facebook.com/groups/503713873332125) is tudsz követni, amennyiben naprakész szeretnél lenni, miben tudsz Te is hozzájárulni a sikeres megvalósításhoz.

Nem, nem azért, hogy mi kipipálhassuk, hogy “na ez is megvolt, letudtuk végre”! Hanem azért, mert jót tenni jó. Adni jó. S a mai világban úgy érezzük minden eddiginél fontosabbak az olyan szívbéli kapcsolódások, melyeket mi azóta élvezhetünk, hogy február végén elkezdtük a tréninget. Köszönet ezért a trénerünknek, Kreutz Zsoltnak, akivel a fent említett Magazinban tavaly nyáron riportot is csináltam, amit el tudsz elolvasni a bejegyzés alján található lapozható formátum 106. oldalától.

És amennyiben Téged is úgy megszólit az amit és ahogy Ő kommunikál, mint annak idején engem, a facebookon megtalálod az eseményt, ahol a májusban induló tréningjére Te is be tudsz nevezni.

Itten e: https://www.facebook.com/events/1462555461218273/?ref=newsfeed

Hogy megtanuld szívből kapcsolódva a kommunikációt választani ezentúl bármilyen, korábban számodra komfortzónán túli helyzetben.