Na jó, nem annyira, mint a képen – kicsi Bogi fotója csak azt a célt szolgálja, hogy lássátok már akkor is szerettem enni. 🙂
Ahogy drága Szüleim is. Akik kb.annyit tudtak a vendéglátásról, hogy aki ezt a szakmát választja, sosem kell éhen halnia, hisz ameddig a Föld kerek mindig lesznek vendégek.
Cirka ennyi infoval startoltam tehát pályaválasztáskor arra vonatkozóan, miért is lesz jó nekem majd pincérlányként leélni életem jelentős részét.
Lássuk be, ennél azért érdemes picit többet tudni a leendő tervezett munkánkról ahhoz, hogy felelősségünk teljes tudatában merjük kijelenteni: Te az enyém, én a Tied…
Na de kitől is lehetséges hiteles infokat beszerezni manapság ezügyben? Mikor a szakmában lévők többsége ideje nagy részében szinte a túlélésért küzd több szempontból is… S akik jó eséllyel inkább lebeszélni igyekeznének az újdonsült szakács, cukrász és felszolgáló jelölteket róla, hogy az övékhez hasonló útra lépjenek, amennyiben kedves az életük.
Holott meggyőződésem, hogy a vendéglátás a legcsodásabb szakmák egyike… Lehet, HA:
– jól választunk munkahelyet
– tisztában vagyunk a lehetséges kihívásokkal
– tudjuk mikor & hogyan szállhatunk ki belőle mielőtt szívből meggyűlöljük
25 évet dolgoztam le, 2 országban, kb.15 különböző munkahelyen. Kávézóktól, éttermeken és szállodákon át strandbüféig és falusi kocsmáig bezárólag. Sokszor kevéssé őszinte mosollyal hagytam magam ugráltatni nagyképű sznobok által… Mértem füstölgő fejjel a fröccsöt olyan sapkarészeg “helyihülyéknek” Tirolban, akik este 9-re már a saját dialektjükben se voltak képesek makogni s csak azért tudtam mit kell adjak nekik, mert minden nap ugyanazt vedelték.
Tovább is van, mondjam még?
Vagy inkább soroljam fel, mennyi jó fej embert ismertem meg a munkám során, hány ezer eurót kerestem meg havonta, vagy milyen csodaszép helyeket járhattam be annak köszönhetően, hogy mertem átlépni saját magam komfortzónájának s az országnak a határát is?
Melyik a hasznosabb vajon egy kezdő szakmabelivel beszélgetve?
Melyikkel lehet jobban motiválni és felkelteni benne a szakma iránti elkötelezettséget?
Hogy úgy döntsön hajlandó keményen dolgozni, s folyamatosan képezve magát látni vendégül azokat, akiknek a fizetését köszönheti.
Egyértelmű, hogy a napos oldal mindig csábítóbb tud lenni. A valós összképhez azonban ugyanúgy hozzátartozik az árnyékos részek ismerete is. Hogy tényleg reális információk birtokában dönthessen a jövőjéről és a megélhetéséről az a fiatal, aki a vendéglátós szakma felé kacsintgat.
Sőt, az a kicsit régebb óta fiatal is, aki idejében számolni szeretne azzal, mi egyebet tud kezdeni magával, mikor már fizikailag, szellemileg és lelkileg sok(K)nak érzi azt, ami huszonéves korában még felpörgette és tartotta benne a lelket.
Mikor már érzi, közeleg az idő, hogy kimondja, ahogy én is megtettem pár éve: nincs az a pénz, amiért továbbra is elviselem, hogy neveletlen kölkök a több tízezer forintos ruhámba törlik a kecsapos kezüket. Avagy sapkarészeg szüleik égetik ki azt borravaló után kutatva a pénztárcájukban.
Mindezt alaposan végig gondolva pattant ki a fejemből egy ötlet már jó pár éve, melyről biztosan érzem, hogy sokat segíthet:
- részben az új generációnak a pályán való elindulásban
- másrészt megkönnyíti az őket betanító, velük együtt dolgozó, jó pár évet már a szakmában lehúzott kollégák dolgát is
- ahogy persze mindazokét úgyszintén, akik egyre inkább érzik, 40 felé haladva már másra vágynak, mint hogy gulyást merjenek, pizzát hordjanak, sört csapoljanak illuminált pénzes turistáknak egy síparadicsomban
S hogy mi is pontosan a lényege annak, amit kitaláltam? Hamarosan mesélek róla.
Addig is kíváncsian várom mit gondoltok a fentiekről. Építő jellegű kritikát is örömmel fogadok kulturált hangnemben, hisz ahányan vagyunk annyiféleképp látunk dolgokat a világ pedig ettől olyan szép & színes.
Na meg gömbölyű, mint Bogika feje 😀
u.i.: Azt mondják: minden perzsa szőnyeg készítése során, a több millió csomó közé mindig tesznek egy hibásat, azzal a felkiáltással, hogy csak Isten tökéletes. 😉 Ebben a bejegyzésben több hibás csomó is van. Mindent megtettem, hogy javítsam, de a wordpress megmakacsolta magát. Én pedig eldöntöttem: jóvanazúgy. 😛
